Arthur Golden – Egy gésa emlékiratai

Szeretném megköszönni, hogy kölcsönkaphattam ezt a könyvet a barátnőmtől, bár a vizsgaidőszak közepén, de mégis  alegjobbkor sodródott az életembe ez a könyv. Nagyon sok olyan gondolat volt benne, amire nekem is rá kellett ébrednem. A történet egyúttal nagyon lekötött, és egy fantasztikus történelmi és kulturális leírást is kapunk vele együtt. Az évszázad eleji Japánról ami mindig is érdekelt, a gésák titkos (?) életéről, arról, hogy ők is éppúgy csak emberek, és hogy igenis küzdenünk kell az álmainkért, mert azok megvalósulhatnak, csak hallgatnunk kell arra a kis hangra, ami ott van mindannyiunkban. Hajrá Lányok! és fiúk 😉 Nem memoár, de azért egy kicsit mégis, régenyes az egész történet, párbeszédekkel, györnyörű szófordulatokkal, amit köszönök az angol és magyar fordítóknak. Ami pedig különlegesen tetszett, hogy pont úgy ért véget a történet, ahogy szerettem volna, ahogy elképzeltem, és igazam is lett. Tökéletes volt.

SPOILER lejjebb:

Az hogy New Yorkban nyithatott egy teázót, hogy kimonóban járt továbbra is, hogy meglátogatták a régi barátai, hogy nem vonta meg magától a szórakozást, és magával vitte Gion egy darabkáját New Yorkba. ❤

 

Rainbow Rowell – Fangirl

Két napos olvasmány, az elején nem tetszett annyira, de aztán nem tudtam letenni. Szerencsére gyorsan vége lett, mert igazából csak tanulás halogatása végett kezdtem el olvasni. A lányról akinek van egy ikre, fősuli liferól, otthoni problémákról, és fingirlingről. Annyira reménykedtem előtte, hogy legalább olyan dologről fognak fangirl-elni, amit ismerünk. Oké, Doctor Who-ra vágytam na. De nem. Egy teljesen kitalált regénysorozathoz írt fanfincionöket a lány. Sőt, részletek voltak a könyvben belőle. Ami igazán nem volt izgalmas…egyáltalán. Tetszett a love sztori része, cuki volt nagyon. Ez most nálam egy gyenge hármas, egyébként tetszett tényleg, meg leköti a figyelmet ha arra van szükséged. Deé n most megyek tanulni egy kicsit 🙂

Neil Gaiman – Csillagpor

Jajj, úgy fogynak a Gaiman könyvek, hogy félek őket olvasni, mi lesz ha egyszer kifogyok belőlük? Akkor újra lehet kezdeni, ez igaz. A Csillagpor volt most soron, szárnysuhantásnyi rövidke szösszenet pár napra. Az abszolút fairy-tél, néhol meghökkentő felnőtt jelenetekkel. A filmet már lstardust-neil-gaimanáttam korábban, jó pár éve, és nem igazán tetszett, ezért valahogy a könyvhöz sem akartam nyúlni, amíg kicsit el nem felejtem, milyen volt a film. Jót tett neki az idő, meg nekem is. Tetszettek a nem szokványos mesés elemek, a különleges mágikus vagy tündéri karakterek. A sztori azért nem vált ki belőlem sokat, de a keretmese meg a helyszín az szép volt. Éltalában ez az, amit megjegyzek a könyvekből. A szereplők arca nem marad meg, de a csillag villanása Tündeföld láthatárán, az igen.

Nálam ez most ötből három.

 

J.K. Rowling – Göthe Salamander – Legendás állatok és megfigyelésük

Bárcsak meg lenne igaziból is ez a könyv, sajnos csak ebookban tudtam elolvasni. A könyv nagyjából egy lexikon, ahol minden állatról, amit ismerhetünk a HP sorozatból, van valami tájékoztató írva, megdöbbentő és vicces dolgok derülnek ki a pixiekről, a különböző sárkányfajtákról, a “legiszlatívásról” mit mikor engedélyezett a MM és mi van a nagykönyvben leírva. Néha néha pedig Ron vagy Harry saját kezűleg rajzolt-írt bele a könyvbe, ezeket szerencsére az ebook is mutatta. Helyes kis könyv volt, azzal a 100 oldal alatti lapszámával, de azért szeretném majd meglesni real könyvben is 🙂 HP könyveket nem pontozok, mert szeretjük, akármi is az, de ha kellene, akkor ezt most (a saját hibámból a képek hiánya végett) a gyengébb mandragóra kategóriába sorolnám.

fantastic_beasts_where_to_find_them_poster-1

Jah, és várjuk a filmet. Nagyon.

Neil Gaiman – Óceán az út végén

Kisregényke Neil Gaimantől, amit már régóta szerettem volna megszerezni. Éppen gondolkodtam rajta valamelyik nap, aztán másnap pedig jött egy mail az egyik online könyvárus helyről, és az ajánlóban, éppen ezt a könyvet lehetett megvenni akciósan, és e-book formában. Azonnal megvettem, és másnap elkezdtem olvasni. Nem tartott sok ideig, de egy eléggé meghatározó könyv ez számomra. Megatározza a gyerekkort, a gyerekkori képzelődéseket, és bemutatja, hogy ebből mennyi marad meg felnőttkorra. Ez csak a háttérmustra, a könyv igazából (;)) egy kisfiúról szól, gyerekkori traumáról, gyerekkori játszásokról, a régi családi házukról, az út végén lakó fura családról, ahol csak nők élnek, és akiknek a kislányukkal egyszeriben csak jóban lesznek. Különös kalandokról, másvilágról érkező szörnyekről, hősies tettekről. Nagyon szerettem ezt a kedves kis könyvet, és ráébresztett arra, hogy a gyerekek mennyire látják azt a világot, amit kitalálnak maguknak, és a felnőttekkel is ugyanez megesik, csak elfelejtik kiszínezni a történetet.

Suki Kim – Without you, there is no us

Suki Kim, az Észak – Kóreai élményeiről számol be, tiltottan, a könyvében. Először 2 hónapra, majd a következő téli szemeszterbe utazott ki egy keresztény szervezeten keresztül, tanítani az ÉK-i elit, egyetemista gyerekeit. Az állam, csak azt engedi meg, hogy lásd, amit ő akar, de ennyi idő elteltével, és úgy, hogy a diákjai bíznak benne, sokkal több mindent lát meg, mint amit mások, újságírókkal látni engedtetnek rövid tartózkodásuk alatt. Látja a szinte rabszolga népet, aki a földeken dolgozik, a katonákat, akik mindenhol ott vannak, és mindig figyelnek, elolvassák az emailjeidet, és nem tudhatod, melyik diákod fog beárulni, ha esetleg olyat mondasz el nekik, amit tudják, hogy nem lenne szabad. Tégla még a téglák között is. A depresszió, hogy hónapokig, nem tehette ki a lábát szabadon az iskola területéről. Hogy tudja, hogy a diákok, egy éve nem mehettek ki az iskola területéről, és nem engedik látni a szüleiket – pedig ők a befolyásos szülők gyerekei. A hírek, hogy talán az ország összes többi iskoláját bezáratták, gazdasái okokból, és hogy a diákokat építkezéseken dolgoztatják. Hogy a gyerekek nem tudhatják mi az az internet. Hogy a diákok szemrebbenés nélkül hazudnak arról, hogy hol voltak kirándulni a nyáron (nem voltak még az országon belül sem, nem hogy németországban – ezt mondták). Hogy az ő gazdag és befolyásos országuk mennyire megbecsült a kinti világban az ő “Great Leader”-jüknek hála. És miközben olvasod, szeretnéd elképzelni, hogy mindez csak mese, szeretnéd, hogy Suki Kim csináljon gyorsan valamit, mondjon el nekik mindent, de tudod, hogy a diákok vagy nem hinnék el, és hazugnak tartanák, vagy csak nem tudnának szembesülni az igazsággal, hogy egész eddigi életükben hazugságban éltek. A másik dolog, hogy Sukit jobb esetben csak kitiltanák az országból, a másik eshetőség az lenne, hogy kivégzik. És most tudatosítsuk, hogy ez nem mese.

Douglas Adams – A lélek hosszú sötét teadélutánja

A Dirk Gently sorozat második részéről van szó. Hihhetetlen jó. Jobb, mint az első szerintem. Nem tudom pontosan mikor jött el az a fíling, valahol talán a közepe előtt, hogy teljesen olyan, mint Neil Gaimant és Terry  Pratchettet és Douglas Adamst olvasnék egyszerre. Extázis. Kedvenceim. Imádom. Mint az Amerikai istenekben, itt is majdnem róluk volt szó, pontosabban Thorról és Odinról.. és ennek a könyvnek sem volt nagyon rendes vége, de mindenképpen érdekes volt ami közben történt. Nagyon gyorsan elolvastam, amióta van időm, azóta elszakíthatatlan vagyok bárminemű érdekes könyvtől-újságtól-olvasómtól. Most erről nem tudok többet írni, mert azóta, már elolvastam egy másik könyvet is (nem, nem a harmadikat). De nálam ez a második kötet 9/10. Különös tekintettel az írói – mix érzésre ^^

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei – Ransom Riggs

Erről a különleges könyvről valahogy el is feledkeztem. Régebben olvastam még el, nagyjából május környékén, néhány nap alatt. Hirtelen most nem is tudom, hogy milyen nyelven, de azt hiszem, hogy angolul. Gyorsan olvastam el, és valahogy olyan megrázó volt a vége, vagyis hogy, hamar végeszakadt. Mikörben gyerekmesének tűnik a történet, közben pedig nagyon félelmetes, nem olyan Kingesen félelmetes, hanem inkább kicsit vérfagyasztó. Nem gyerekeknek való semmiképp se, még ha különleges meg szép is a történet meg az elgondolás, vannak benne mélyebb dolgok, és a gyilkolászós részek miatt, tényleg nem ajánlom kisebbeknek. Az egész könyv hangulatát lehet látni már a borítóján. Pont ilyen az egész könyv. Nosztalgikus, szürke fellegek, a kis sziget fölött, halászok, és unott szigeti emberek képe ugrik be. Mikörben a másik oldalon, ott van Vándorsólyom kisasszony színes, boldog világa, a gyerekekekkel, akik idősek, időutazással, és meneküléssel. És a gonoszok is nagyon jól ki vannak találva. Nemrég kiadták a folytatását, de azt még nem sikerült megszereznem. A képek a különleges gyerekekről és a sztorijaik pedig nagyon jól meg vannak írva a képekhez. Ritkán találni ilyen fotókat, szerintem igazi gyöngyszemek a múltból.
Nálam 7.5 per 10.

Lakatos István – Dobozváros

Egy cserkészkaland által került hozzám elolvasásra az e-könyv. Mivel iskolai kötelezettségeim nemigazán engedték, hogy sokat olvassak, ezért csak most fejeztem be. Az eleje lassan indult, de aztán begyorsultak a történések, és alig lehetett lerakni. Zalánról és Széklábról szól a történet, és arról, hogy megpróbálják megmenteni a Földet, és Zalán szüleit a Szürkéktől, az Egyestől, magától Dobozvárostól, és egyáltalán: a lecseréléstől. Hű, ez most biztosan bonyolultan hangzik, de nagyon izgi a sztori. El ne felejtsem, egy mesekönyvről van szó, ami egyaránt tanulságos a gyerekeknek, és a szülőknek is, meg persze a köztes korosztálynak, mint amilyen én is vagyok. Van benne sok igazság, tanulni való, ami bizony elgondolkodtatja a felnőtteket is. Közben együtt írtózkodunk Zalánnal a Vizimanóktól a könyv elején, néha mérgelődünk azon, miért bánik Székláb, a furcsácska-öregecske szerzet Zalánnal úgy, ahogy, és együtt örülünk a végén, hogy (majdnem) mindig jó a vége. Vannak benne cuki rajzok, képregény, mesében-mese, élethű karakterek, beszélő kecskék, és elmeséli azt is, ami nekem nagyon tetszett, hogy hol élnek és miért tüntek el a mesebeli lények: sárkányok, tündérek, törpék, vizimanók és a többiek.

Olvassátok el, kérlek! 🙂 Nálam 9/10!
Székláb és Zalán

Douglas Adams – Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája #1

Nem lehet kihagyni. Én mégis megtettem ilyen hosszú időn át, mióta a Galaxist olvastam. Nos tehát, ez egy must read. Előszőr nem értettem mi van, de hát az előfordul DA könyveknél, nem szabad feladni (én most harmadszor kezdtem újra ezt a könyvet), mert nagyon jó. Megkapjuk a szokásos humort, a lehetetlen törénéseket, hogy minden mindennel összefügg, nem is tudtam, mert nem olvastam a “hátulját” (ekönyvben olvastam), hogy lesz benne időutazás meg ilyen dolgok, nagyon izgalmas, megmentik a civilizációt a kipusztulástól, bár ez a része még egy kicsit nem tiszta, megoldódnak a rejtélyek, és egy lépcsőház kanyarjába szorult kanapé problémája, illetve az Elektromos Szerzetes mibenléte. Mindenre fény derül, nyugi 🙂 Nagyon tetszett, hogy belevitték Bachot és Coleridget az egészbe, jó volt megint kicsit ilyet olvasni.

Bátran ajánlom olyanoknak, akik szeretik az olyat, amiylet én: ami egy kicsit időutazós, egy kicsit érthetetlen, és nagyon nagyon vicces. Nálam 7.5/10.

ui.: Azt hittem, hogy a Hunger Games lesz a kihívásból a trilógia amit el fogok olvasni, de rájöttem, hogy ez is trilógia tulajdonképpen. Meglátjuk mennyi időm lesz teljesíteni mindet 🙂